Sosem volt albumok

… mi volt az, amitől lábrázásos sikítófrászt kaptam a d’addario húroktól! Ezek a spontán törések bennük. Ez például a “b” húron van a 16. bundnál. Olyan fret buzz-t csinál, hogy csak na! Úgy, hogy előző nap, még se híre, sem hamva nem volt.

Megérkezett végre, birtokba vettem. Ennek megünneplésére a régi RG-t darabjaira szedtem, letisztogattam, megkapta a szükséges ápoló anyagokat, kenést, igazítást. Új húrok, újra beállítani a jól bevált hangoláshoz.
Sajnos szétszedve látni, hogy a nálam eltöltött tizennyolc éve nem múlt el nyomtalanul. Párszor leesett, eldőlt, most láttam, hogy a testen az egyik tremolót tartó csavarnál a fában van egy hajszálvékony repedés. Semmi végzetes, de ott van. A tremoló pengéi is megkoptak, a tartói is. Még működik, használható, de már nyugdíjaztatná magát a szerkezet. Az oktávállítások miatt a húrvezetők is megöregedtek. A hangolókulcsok is túl régóta tartanak ellen, a satuba is bevésődtek az évek. Az elektronika is hanyagolná már a nyaggatást. A nyak szépen ívelődik, majdnem teljesen lapos, ahogy én szeretem. A pálcája viszont már nem szereti a tekergetést. A bundok eléggé kopottak.

A hathúros gitárok gyári hangolása a legtöbb esetben a tradicionális "E". A héthúrosoké is, kiegészülve a "B" húrral. A nyolchúrosoké egy fél hanggal mélyebb, és még egy plusz húr, ami "F".

.... , mi is legyen a majdani album címe.

Agyaltam, felvetettem, elvetettem, döntöttem, újragondoltam, rágódtam. Két esélyes maradt a végére.
A zenekar neve ugye 4 Dead Men. Így az album (amennyiben valaha is elkészül) a következő két cím közül fogja valamelyiket viselni:

... ha már a keret felkerült.

Kívülállóként nem tudom megtapasztalni, mennyire hallani ki az előző postban szereplő két hanganyagból, de nem teljesen egymás tükörképei.

... avagy a keret már megvan.

Körvonalazódnak a dolgok. Legújabb sosem volt albumunk keretes szerkezetű lesz. A bevezetés és a lecsengés alkot egy egységet. Mindkét szám elkészült, már csak masterelni kell őket, de ez ráér majd a többi dallal együtt. Már, ha a többi dal eljut abba a stádiumba, hogy végre, valahára valaki felénekelje a szövegeket, hogy a végső keverés és a masterelés is megtörténhessen. 

... egyszer régen, valamikor kilencvenötben Lehellel beszélgettünk a Batthyány téren felállított pultok előtt. Az egyik üresnek nekitámaszkodtunk, pár perc múlva feltűnt egy piacos kufár, akinek erősen taxis hiéna kinézete volt. Elkezdett hangoskodni, hogy ha nem szállunk le az ő asztaláról, akkor szól a haverjainak. Kinevettük és tovább beszélgettünk, de nemsokára otthagytuk a helyet. Nemsokkal később megalkottuk az első zenekarunkat az Etymon-t. És ez volt az első szám, amit összeraktunk. Az eredeti szöveg eltűnt, elég hosszú volt.

... egy, kettő, három, négy, pfu-pfu, egy, egy, egy, kettő ...

Sokféle próba létezik. A zenekari próbák között is. 

Amikor először megy próbára az ember, eléggé ideges, semmit sem tud a többiekről. A saját eszközparkja sem a legjobb, a tudása is csiszolatlan még. 
Először megismerkednek, mindenki mutat valamit a tudásából. Utána megpróbálnak keresni egy olyan dalt, amit mindenki ismer, és nagyjából el is tud játszani.
Amikor sikerül közös nevezőt találni, és viszonylag hamar összerázódnak, akkor lesz belőle második próba is. Amennyiben nem, akkor keresni kell újabb zenésztársakat.
Minél több próbán van túl az ember, annál könnyebben oldódik a hangulat, annál egyszerűbb eljátszani valamit közösen. Természetesen kell hozzá nem kevés kompromisszum képesség, és egy nagy adag tehetség.

Dal egy lánynak.

Azt hiszem nincsen ebben semmi meglepő.
Mindenki, akinek köze van valamilyen művészeti ághoz, esetleg önmaga is műveli azt, előbb-utóbb eljut oda, hogy az aktuális szeretett személyhez címezzen egy művet. Van, amikor ez magától jön, és olyan is, hogy kicsit kényszerítjük Múzsánkat, hogy homlokon csókoljon minket. A végeredmény a lényeg. És ilyenkor csak egy ember szava számít. Azé, akinek a mű készült. 

Avagy mit, miért, hogyan, minek.

Ahogyan már említettem, ezek egy, vagy több, soha el nem készült album borítójára írt szövegek, köszönetek, megjegyzések, fricskák, ömlengések, tények, talányok.